Évekig gondolkoztam rajta, hogy meg kellene írnom ezt a posztot, végül pedig évekig nem mertem. Aztán a folyamatos önfejlesztés és terápia eljuttatott arra a pontra, amikor ki tudom jelenteni, hogy a testem soha többé nem lesz szégyen tárgya számomra. Szóval akkor már meg is írhatnám...
NEM
Úgyis idén van a tízéves évfordulója annak a "csodálatos" eseménynek, amikor megerőszakoltak és most ne hüledezz, ne kezdj el sajnálni, hanem figyelj!
Az első regényemet – ami technikailag nagyon sok kívánnivalót hagy maga után – ventillációs jelleggel írtam pontosan erről a témáról és azzal az indíttatással, hogy megszabaduljak attól a rettentő sok indulattól. Így mertem csak csatornázni azt a sok-sok dühöt, ami felgyűlt bennem annak idején.
Most már egy sokkal szűrtebb, tisztított verziója van bennem mindannak, amit hosszú évekig éreztem. Erre jó ugyebár, hogy az ember beszél ilyesmiről, meg ha terapeutához jár. Megtanul tényszerűen, érzelmi töltöttség nélkül beszélni traumatikus élményekről. Ez …több